Friday, 29-Apr-22 03:14:39 UTCSzerelmem Könnyű Szárnyán Szálltam Én
Aztán meg állapotos lettem. A szerelmem eltűnt, a gyerekem halva született. Tényleg nem volt holnap. De annyi tejem maradt, hogy majdnem szétrepedt rajtam a ruha. Így kerültem ide. A Capulet-házba. Júliához. Az én drága kislányomhoz. Az egyetlen napsugaramhoz. De most már ő sincs. Meghalt. Megölte a szerelem, amit sem megélni, sem megérteni nem tudott. Ha értette volna, biz' isten nem csinál annyi ostobaságot. Most aztán hiába áll itt két aranyszobor, meg valami Shakespeare nevű fűzfapoéta is írogatott valamit, de azért mégiscsak úgy van, ahogy a herceg mondta. "... még regékben sincsen arra szó, Mit szenvedett Júlia s Romeo. " Dr. Gyurkó Szilvia és a Dajka Kép: Rómeó+Júlia (20th Century Fox, 1996. ) Ne maradj le a jó életről! Iratkozz fel a WMN hírlevelére! Neked ajánljuk Gyurkó Szilvia: Sajnos elkéstem… – Shakespeare után szabadon: a dajka monológja Kult – 2021. március 18. – GySz Egy híres frigy, egy halhatatlan szerelem története, amelyet William Shakespeare-nek köszönhetően ismerünk valamennyien.
Celeste Italian woman - A királyi család
egy maradt az ég alatt: az, amit két dobbanás közt szíveink kimondanak. Mindig szeretni foglak. Amikor ez a vörös haj fehér lesz, még mindig szeretni foglak. Amikor a fiatalság sima puhaságát felváltja az idő törékeny puhasága, bőrödet még mindig meg akarom majd érinteni. Ha arcodat elborítják a ráncok a mosolyaid, a szemeden átsuhanó meglepetések miatt, amikor minden elsírt könnyed nyomokat hagy arcodon, még inkább kincsként foglak őrizni, mert ott voltam, és mindezt láthattam. Meredith, meg fogod osztani velem az életedet, és szeretni foglak, amíg az utolsó lélegzet el nem hagyja tested vagy testemet. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék. Ha még egyszer választhatnám, Nálad jobbat nem találnám. Nálad szebbet, nálad jobbat, Tiszta szívűt, igazabbat. Adjon Isten egészséget, Bort, búzát és békességet! Sok örömet a házadban, Boldogságot a hazádban! Van aki őriz, De nincs, aki ért, Van olyan, aki megölel, De nincsen, aki félt, Már nem is tudod, hogy szenvedsz, Hitted, hogy szebb lesz, Praktikus, logikus, Mégis tragikomikus Rosszul megírt, hálátlan szerep, Hogy tulajdonként éled az életed, Én féltelek.
- Kedvesemnek idézetek - Oldal 20 a 28-ből - Idézetek Neked
- Shakespeare - Rómeó és Júlia - Olvasónapló | Oldal 7 a 24-ből | Olvasónaplopó
- Szerelmem könnyű szárnyán szálltam en français
- Gréta konyhája (könyv) - Stőhr Gréta | Rukkola.hu
Nyeszlett. Nyüzüge, ótvar! Kis vakarék! Hiába, nincs is rá jobb szó. Tudom, hogy az a drága lány teljesen belezúgott. Fel nem foghatom, mit látott benne. De valamit mégiscsak, mert megkért az álarcosbál estéjén, hogy tudjam meg, kicsoda. Persze kiderült, hogy az apjáék legnagyobb ellensége. Ráadásul hajnalban felszökött hozzá, belógott a szobájába. (Az én ártatlan kislányomhoz!!!! ) Azt sem tudtam, hogy titkoljam el az anyja előtt... ha akkor tudtam volna, mi lesz ennek a vége, biztosan nem engedem, hogy összefeküdjön ezzel a nyikhajjal. Persze. Ki tudhatta. Hát... ilyen a szerelem. A csávó így szédítette: "Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:" Aha. Szárnyon által, mi? Én úgy tudom, a borostyánon taposta fel magát, mint egy nyest. Aztán meg olyan bénán ugrott le, hogy a hortenziámat is teljesen összetörte. Még jó, hogy a kutyákat pórázon tartották, különben cakkosra tépték volna a gatyáját. Lehet, hogy akkor mindannyian jobban jártunk volna. Mondjuk, ez a srác nem adta volna fel. Ilyeneket duruzsolt az én kicsikém fülébe: "Kőgát sosem riasztja a szerelmet, Mit megtehet, meri is a szerelmem, " Hát, ha ezt tudom, bizony építtettem volna az apjával kőgátat... meg várárkot is.
Adatlap: Ernest
JÚLIA Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé És nem leszek Capulet én se többé. ROMEO Hallgassak-e vagy szóljak-e neki? JÚLIA Csak a neved ellenségem, csak az: - Te önmagad vagy és nem Montague. Mi az a Montague? se kéz, se láb, Se kar, se arc, se más efféle része Az embereknek. Ó, hát légy te más név! Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Így hogyha nem hívnának Romeónak, E cím híján se volna csorba híred. Romeo, lökd a porba a neved, S ezért a névért, mely nem a valód, Fogd életem. ROMEO Hadd fogjalak szavadnál. Hívj édesednek s újra megkeresztelsz. Így nem leszek már Romeo soha. Ki vagy te, ki az éjbe burkolózva Megloptad az én titkomat? Nevem Nem mondhatom meg a számodra, nem. Utálom a nevem, te drága szentség, Mert néked ellenséged a nevem. Ha írva volna, nyomban összetépném. Nyelvedről a fülem még nem ivott Száz szót se, mégis ösmerem a hangját: Nem Romeo vagy, nem egy Montague vagy?
Kedvencelte 2 Várólistára tette 10 Kiemelt értékelések Traclon 2016. március 6., 23:43 Kevés alkotás mutatja be ennyire reálisan és érzékletesen a színházi élet kőkemény és kegyetlen, rideg rögvalóságát, mint ez a film. Számomra torokszorító volt egyes jeleneteit látni és ráismerni …! Népszerű idézetek Londonna 2020. március 19., 09:37 "Szerelmem könnyű szárnyán szálltam én. A vágynak gátja kőfal nem lehet. Míg van reménye, vakmerő a vágy: Rokonaidtól meg nem torpanok. " Londonna 2020. március 19., 10:18 ♪ Elég csak a hangod, elég, hogyha szólsz, Bennem máris minden-minden neked válaszol, Bennem máris minden-minden csak neked felel, Mert egy érthetetlen borzongás, Az a mérhetetlen borzongás fog el. Az ember kábítja a maga emberét, S hogy az elkábul, az benne a szép. ♪ Londonna 2020. március 19., 10:37 – Pont most, amikor sikerült elérni, hogy lejöjjön ide egy… egy elsőosztályú fővárosi… sztár! Aki… aki húzná maga után ezt a… ezt a szerencsétlen társulatot! Londonna 2020. március 19., 10:47 Arra gondoltam, hogyha ilyen is tud lenni a színház, akkor mégis csak színész leszek.
Renesz�nsz - teszt
Ma m�g elkapt�l. Tegnap is, ha sz�lltam. Nő-e benned, �rik-e m�r a pillanat, amely zuhanni enged? Szab� Magda V�gyaimat fukarabbul m�rem: �lmodtalak volna, �letem? Mintha lovon sz�lltam volna f�nyben, piros lovon tavasz-reggelen. Csupa �rnyak vagyunk a vil�gon, hull a juhar r�zsz�n levele. M�gis mind�r�kre �ldva �ldom, hogy virultunk s meghalunk bele. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin Mindannyian katedr�lisok vagyunk, ez k�ts�gtelen. De mi van az �n t�gas, belső teremben? Esther, a Zahir. Mindent kit�lt. � �letem egyetlen �rtelme, (... ) �s meg�rtem, mi�rt sz�lltam szembe a h�val, a dug�val, a jeges orsz�g�ttal: hogy eszembe jusson, hogy mindennap �jj� kell �p�tenem magam, �s hogy - �letemben elősz�r - elfogadjam, hogy van egy l�ny, akit �nmagamn�l is jobban szeretek. Paulo Coelho Olyan voltam, mint egy �rhaj�s, aki arra k�sz�l, hogy magasra sz�lljon, messzire a F�ldtől, m�g a Holdon is t�lra. De azt�n soha nem kellett att�l tartanom, hogy lezuhanok, mert v�g�l f�l se sz�lltam. Elizabeth Lee Wurtzel Ring�-hull�mz� mozdulataid hull�mvas�tj�n lebegve sz�lltam tested gy�ny�r� csod�i f�l�tt.
William Shakespeare idézetei " Hiába, ifjuember Nem a szívvel szeret, hanem a szemmel. Ó, Jézus, Mária! Rózád miatt Hány könny locsolta bús orcáidat. " Olyan a gyász álderűbe rejtve, Mint az öröm, ha sírni volna kedve. Vagy, ha rokonszenv fűzte a frigyet, Halál, betegség, harc rohanta meg, S percig-valóvá tette, mint a hang, Mint árny, tűnővé; mint álom, röviddé! S mint villám fénye kormos éjszakán, Mely pillanatra földet és eget Föltár, de míg ezt mondanók, nini! Már a sötétség torka nyelte be. Ily gyorsan elvész minden, ami fény. Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk azt nem felejtjük soha el. Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. A vágy erőt ad és utat talál, S megédesül a keserű pohár. Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége. Az élet egy félkegyelmű meséje. Öl elgondolni, hogy, mint gondolat, Nem ugrom hozzád mérföldeken át, De, túl sok sár s víz keveréke, csak Sírok, s várom az idő vigaszát. A szeretet, mely ránk tör, néha terhes, De hálát vált ki, hiszen szeret.
Júlia beszalad a szobába, de pár pillanat múlva vissza is tér: "JÚLIA Pár szót, szívem, aztán jó éjszakát. Ha tisztesen szeretsz és célod az, Hogy elvegyél, izend meg azt nekem Azzal, kit elküldök hozzád ma reggel, Hol és mikor tartjuk meg esküvőnket? S én életem a lábadhoz rakom, S követlek, én uram, akárhová. " A Dajka azonban ismét, immár türelmetlenebbül szólítja Júliát, nem tudja elképzelni, hogy a lány miért szaladgál ki hajnalban az erkélyre. Júlia tehát ismét bemegy a szobába, Rómeó ezt hiszi, hogy végleg: "ROMEO […] Futunk a kedveshez, mint kisdiák, Ki könyveit vidáman sutba vágja, S úgy válunk tőle, mint a kisdiák, Ki szontyolodva ballag iskolába. " Júlia azonban még egyszer utoljára kiszalad az erkélyre és még gyorsan megbeszélik Rómeóval, hogy másnap (tulajdonképpen aznap, hiszen már hajnalodik) reggel kilenckor fog küldeni valakit Rómeóhoz, akivel a fiú megüzenheti, hogy mikor és hol tartják majd az esküvőt. Ezután Júlia végleg bemegy a szobájába, Rómeó pedig Lőrinc baráthoz indul, hogy tőle kérjen segítséget a titkos esküvő lebonyolításához.
Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem más, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad. A szerelem nem ismeri a hűséges meg a hűtlen szót. Úgy kell bánni a szerelemmel, mint egy törékeny kismadárral, aki odarepül hozzád, beül a tenyeredbe. Nem zárhatod össze az öklödet, mert azzal szétlapítanád, megölnéd a túl szoros fogással. A szeretetnek bizalomra van szüksége. Szabadon kell engedned a madarat, hogy szárnyaljon, és ha nem jön vissza, sosem volt a tiéd. Ha visszajön, amíg a kezed nyitva van, mindig a tied lesz. Tudod, mi a legkellemetlenebb érzés, amit el bírok képzelni? Ha képtelen vagy megbízni abban az emberben, akit a világon mindennél jobban szeretsz. Szerelmet indíthat egy döntés, de meg nem szüntetheti. A szerelem, ha boldog is, elpusztítja az egyéniséget. No, nézd már meg ezt a csúnyaságot. Titokban mindig az volt az érzésem, hogy a szerelem elvakít, s nemcsak én nem látok, de a másik sem. Aztán egyszer csúnyának fog találni, s igaza lesz. Kitisztul a szeme.